Itt vannak a kedvenc képregény-blogjaim (bár van amelyik már régóta nem frissült sajnos). Gondolom mindenki által ismert kedvenc a napirajz, vagy Gróf Balázs képregényei, karikaturái. De hadd tegyek mellé még néhányat, ami szerintem sokszor annyira vicces, hogy megalapozza az adott napot. Ocsmány, perverz és polgárpukkasztó a kiscsajmegamalac blogja, és még erõsebb a johnandjohn képfolyam, melyet holland eredetibõl fordítgatott magyarra egy lelkes blogger. A feketemacska kalandjait az Exit magazinból ismerhetjük, nyugis, cinikus szöveg, és komoly társadalomkritika sugárzik belõle.

Argejó Éva

A politikusok

A rendszerváltás után született politikai karikatúrák háromnegyed része közvetlenül a politikai intézményrendszer mûködéséhez: leginkább az éppen hatalmon lévõ kormányhoz és ellenzékéhez, illetve az önálló arculattal megjelenõ pártokhoz kötõdik. Az ezeken a rajzokon leggyakrabban felbukkanó szereplõtípus a ?no name? politikusé. A vizsgált karikatúrák egyik sajátossága ugyanis éppen a ?névtelen-arctalan hõsök? nagyszámú szerepeltetése: a közel 5000 karikatúra-szereplõ majdnem egyharmad részét õk adják.

Zsidó: a magyarok trágyaemberek
2006-11-21. 02:15:13

Kollektíve rágalmazza, gyalázza a magyarságot a Zsidó Ügynökség és egy izraeli lapban megjelent véleménycsokor, amely fõként Magyarországról elszármazott vagy ott tanuló izraeli zsidók verbális ürülékét tartalmazza. Ha a rasszista jelzõket visszadobjuk a " trágyaember" csürhének, természetesen neonácik vagyunk, a "kiválasztott" nép e tagjai azonban büntetlenül uszíthatnak a lenézett gójok ellen.

Vagy négyszer mentem el az asztal elõtt, délig. Ott hevert az asztalon a Metro. Ez a karikatúra volt a címlapon. Csak a képet láttam, a cikket nem. Mivel egyértelmû volt számomra, hogy a T. miniszterelnökünk van a képen, csak az jutott eszembe,hogy már megint, mit keres ez a barom a címlapon? Kongresszus lesz Öszödön?
Aztán délben leültem és átnéztem a lapot. Akkor jött a meglepetés, ez nem is a Feri, hanem a Bill. Biztos hülyülök, már az arcmemóriám is szar (ami így harminc felett nem csoda), ezért tettem egy próbát, a cellatársak között körbevittem a képet.

Bizonyára ti is sokszor láttatok már külföldön járva, vagy itthoni nagyvárosok sétálóutcáin bóklászva jópofa rajzokkal körbebarikádozott embereket, akik pár gyors ceruzavonással örökítették meg az éppen elõttük ülõ pácienst. Lássuk, mi népszerû mûvészetük titka!

A karikatúrarajzolás nem egy könnyû dolog. Hiszen az igazán jó karikatúrához nem elég a kézügyesség, még az is nélkülözhetetlen, hogy a mûvész látásmódja különbözzék a hétköznapitól: meg tudja ragadni mindenben a "lényeget".